Döntés
Hosszú évek óta foglalkozom pedagógusok és szülők nevelési módszereinek a fejlesztésével. A nevelés célja valamilyen változás - pozitív változás - kialakítása a nevelendő kisebb-nagyobb gyerekben. Van azonban egy alapvető tényező, amikor egyáltalán nevelésről el akarunk kezdeni gondolkodni. Ez pedig az, hogy a nevelésnek van két alapvető szempontja: az egyik a tudatos nevelés és átgondolt módszerek, a másik pedig az öntudatlan nevelés, azaz a minta. Mit gondol melyik hat jobban, az amit hall, vagy amit lát a gyerek? Azt szokták mondani, hogy "olyan hangosan beszél az, amit csinálsz, hogy nem hallom tőle azt, amit mondasz". Az agyunk tehát úgy van összerakva, hogy különböző mintákat, filmeket követ. Azonban már most meg kell jegyezzük, hogy csak azokat a mintákat tudja követni, amiket lát. Amit nem lát, azt nem tudja követni. Illetve, ha lát egy erősebb mintát a gyenge minta mellett, akkor természetszerűleg abba az irányba viszi a saját tetteit.
Mi köze van ennek az akaraterőhöz?
Az akarat egy nagyon egyszerű dolog. Az akarat nem más, mint jobbról-balra, vagy balról-jobbra fordítása a fejünknek. Képzeljük, el a csipogó kísérlet kapcsán, hogy pl. balról támad a kísértés. Éppen fogyókúrázunk és megcsap a pékség illata, ahol friss kakaós csiga illatot érzünk. Vagy éppen a vállalkozásunkat építjük, amikor rendkívüli idő és energiaráfordításra lenne szükség, és egyszer csak kapunk a barátunktól egy linket, ahol egy humoros, laza filmet ajánlgat nekünk. Vagy éppen egy hónapig külföldön dolgozunk a családodtól távol, és egy csinos nő vagy jóképű férfi közelít napról napra félreérthetetlen szándékkal. Képzeljük el, mintha ezek balról érkező kísértések lennének. Mit kell tennem? Elkezdjek fogcsikorgatva ellenállni, és hatalmas erőket beletéve várat játszani, amit bevehetetlennek hiszünk? Nem! Ez nem működik! Sajnos az embernek nincs ereje megbirkózni a nálánál erősebb vágyakkal. És sajnos el kell, hogy mondjam, hogy soha nem is lesz. Mi sem tanítjuk értelmetlen, felesleges energiákat emésztő és eleve vesztésre ítélt harcra a résztvevőinket. Amit mi tanítunk az a döntés! Csak egy egyszerű dolog: balról jobbra fordítani a fejünket. Megtanítjuk a kívánságtól elfordulni, és a jó úthoz pedig odafordulni. De mi van jobbra? Van-e ott valami? És ami van, az jó? És ha jó, akkor nagyobb és erősebb, mint, ami balra van?
