Az időzítés
Luther Márton nagyszerű gondolatát hagy idézzem ide alapvetésnek: "Azt nem tudod megakadályozni, hogy egy madár elrepüljön a fejed felett, de azt meg tudod akadályozni, hogy fészket rakjon a fejedre!" Ezt a gondolatot sokszor hallottuk és sokszor idéztük már. Azonban a kérdés az, hogy végiggondoltuk-e már gyakorlatiasan, hogy mindez hogyan történik? A madár megérkezik - a példánk kedvéért balról. A madár készül, hogy leszálljon a fejünkre. Ha gyakorlottak vagyunk, akkor már a landolást is megelőzzük. Az emberek tömegei sajnos nem is észlelik, hogy éppen egy madár szállt a fejükre. A fejük érzékelői nem működnek. Pontosabban működnek, de más egyéb jelzőrendszerekre jobban rá van hangolódva az emberünk - például a gyomra, vagy az ágyéka. Ezért a madár landol a fejünkre. De még ekkor sem lenne baj, ha AZONNAL beavatkoznánk, és elzavarnánk. Azt már megtanultuk, hogy szembe menni a madárral nem érdemes, mert kimarja a szemünket és tartós sérüléseket szenvedhetünk. Azt tanultuk, hogy elfordulunk - ebből a szempontból jó példa, ha nem balról jobbra, hanem lentről felfelé mozdítjuk a fejünket, mert akkor egyszerűen leesik és elszáll. A lényeg azonban most az időzítésen van! És csak egyetlen időzítés lehetséges, ez pedig az azonnal.
Jill Bolte Taylor harvardi agykutató, aki saját magán figyelhette meg a stroke hatásait, mivel 1996- ban, 37 éves korában elszenvedőjévé vált a betegségnek. 8 éves felépülése alatt és után az agykutatás jelentős alakjává vált, hiszen gyakorlatban, megfigyelések alapján, a tudós és a beteg szemével egyszerre tudta átélni és értékelni a tapasztalatokat. Taylor azt tapasztalta, hogy 90 másodperc a kulcs. 90 másodperc után már magunk építjük a madárnak a fészket. Olyan ez, mintha egy vírus kerül a szervezetünkbe és az immunrendszer legyőzi azt, de utána mi direkt elkezdjük magunkat fertőzni. Azaz énekelhetnénk, hogy "Most múlik pontosan, engedem had menjen, szaladjon kifelé belőlem..." de sajnos ÉN nem engedem. Mert tetszik a dolgok. Azaz addig játszunk a gondolattal, miután már a gondolat fog játszani velünk. Azaz 3 lépésből áll a folyamat:
A viktoriánus írónő is hasonlóan fogalmaz: "Amint a rosszra való késztetés első érintését érzed, küldj egy imát a mennybe és azután állj ellene szilárdan a kísértésnek... Ha a kísértés – mindjárt az első megjelenésekor – ilyen határozott állásfoglalással találkozik, akkor soha többé nem ismétlődik" Ellen G. White (Review and Herald, 1899. máj. 9.)
Összefoglalva: Az akaraterő mindig valamilyen kísértés legyőzéséhez szükséges. Vagy meg kell tennem valamit, amit nem akarok, vagy pedig nem szabad megtennem valamit, amit pedig akarok. Az akaraterő a döntés, a szemlélés, a motiváció és az időzítés művészete.
